Belépek a hatalmas terembe, és egy férfi ül velem szemben a földön; valami lóg ki a szájából. Bábu, persze, de ahányszor átmegyek a termen, mindig sikerül átvernie. 

Markus Schinwald szinte összes munkája így működik. Első pillantásra nem is nyilvánvaló, hogy abban, amit látunk, mi az abszurd; majdnem normális a dolog, aztán második pillantásra már látszik, hogy a normálishoz köze nincs az egésznek. Klasszikus festményportrék, az arcokon drótvázakkal, letakart fejekkel; rosszul összerakott bútorok, bábuk.

A bemutatott (dicséretesen rövid, tehát nem az más kiállításon simán előforduló negyben-ötven perces opuszok) filmek is hasonló elvre épülnek; hagyományos jelenetekből építkeznek és ezekből áll össze valami döbbenetesen abszurd.

A tágabb értelemben vett test (a tárgyak formája is ide tartozik) szinte minden mű középpontjában ott van; a megszokott konfigurációk átrendezése, egymáshoz nem illő elemek összekombinálása a kulcsa a bemutatott munkák többségének.

Kilépve a Műcsarnokból, minden furcsán hétköznapi.

Markus Schinwald: Zsebtörténet
Műcsarnok, 2009. szeptember 30 - 2009. november 08.

Aki ismeri a Hopp Ferenc Múzeumot, az aligha számít gigantikus tárlatra. A névadó villájában berendezett kis kiállítótermekbe nem fér el túl sok minden; ugyanakkor a kiállítások berendezőinek rendszerint különösen jó vénája van a hangulat megteremtésére. Ez most is így van. A november 30-ig megtekinthető kiállítás annyiban tekinthető rendhagyónak hogy a kiállítási anyag elsődleges célja ezúttal elsősorban magának a gyűjtőnek a bemutatása.

Hopp Ferenc a XIX. század végén, illetve a XX. század elején látogatott el többször is Ázsiába. Számomra mindenképpen meglepetésként szolgált, hogy abszolút laikusként gyűjtötte a tárgyakat, és elsősorban kifejezetten a külföldieknek szánt anyagokat vásárolt. Persze (és a falon olvasható információs anyagokból ez is remekül kiderül) egészen mások voltak az utazás feltételei. Ázsiába eljutni sem volt kis vállalkozás, de a helyi utazások is jóval nagyobb erőfeszítést követeltek az érdeklődőtől. Az ember a levelezését csak több hónapos késéssel kapta meg, simán előfordulhatott, hogy a hajót, amivel tovább tervezett utazni, napokra karanténba zárták, a gyűjtés pedig óriási anyagi áldozatokat követelt. 

A kiállított anyag pontosan ezt az Ázsiát mutatja be: az európai utazóknak mutatott és előkészített Ázsiát, amelyet jó pénzért akár meg is lehetett vásárolni. Mindezt remekül egészítik ki Hopp Ferenc levelei, amelyet színészi tolmácsolásban, hangfelvételről hallgathatunk meg. Ezekből is kiderül: Hopp Ferenc nem egy száz évvel ezelőtti Kőrösi Csoma Sándor volt, nem egy, érdeklődését tudományos mélységgel ismerő professzor, csak egy jómódú és jó szándékú laikus, aki igyekezett magát szép dolgokkal és maradandó emlékekkel körülvenni.

(Album a kiállításról)